Last two

- Menjünk innen – mondta Lisa, és néhány könnycsepp gördült le az arcán. Mindenki szó nélkül, sokkos állapotban pakolt össze és lépett ki a teremből, hogy egy újat keressenek. Anthony élettelen testét letakarták, de már ’hozzászoktak’ a helyzethez. Halkan osontak át egy másik terembe, és hogy gondolataikat eltereljék, a szörnyekről kezdtek értekezni.

***

Eközben egy szinttel feljebb a megmaradt három emberről volt szó – de nem szavakkal. A megmaradt szörnyek dühödten hörögtek egymásnak, fájt nekik a testvéreik elvesztése. Bosszún törték a fejüket, és mivel már rég nem voltak emberek – sőt, ők annak sem születtek -, még állatiasabb és fájdalmasabb kínzást szántak nekik. Eddig féltek tőlük… és ennek ezután is így kell lennie.

***

- Szóval, összefoglalom. Többen vannak, nem csak egy. Ha szíven szúrod, meghal. Csúnya és büdös. Ki kellene innen jutni anélkül, hogy megöljenek.
- Nagyon okos vagy, Alan. – mosolygott gúnyosan Lisa, mire a fiú folytatta.
- Jó, akkor a terv a következő. Tiéd a szablya, Scotté az a vas ott, és enyém a másik. Most reggelizünk, pihenünk kicsit, aztán pedig kijutunk. Oké?
- Oké. Mit meséljek? – kapott elő egy naplót Lisa, majd a másik kezébe egy konzervet.
- Miért érzem úgy, hogy téged nem is érdekel Anthony halála? – vágott közbe Scott.
- Igenis érdekel!
- Nem úgy látszik!
- Mert kikészültem. Hányan haltak már meg?! Oliver, Suzy, Camille, Anthony… kezdek beleszokni! Egyszerűen képtelen vagyok ezt felfogni, így már nem is törődök vele! Fáj, érted?! Hány embernek kell még meghalnia?! Te tudod? Mert én nem, és addig nem tudom majd ezt felfogni, amíg meg nem ölnek engem is!
- Lisa! – szakította félbe a veszekedést Alan, mire a lány sírni kezdett és elvonult a sarokba. A két fiú összenézett, és tehetetlen helyzetük miatt veszekedni kezdtek.
- Miért kötöttél bele? – kérdezte Alan.
- És te miért szóltál rá?
A halk eszmecsere után a fiúk várták, hogy Lisa megnyugodjon, de ez sokáig nem következett be. Onnan tudták, hogy a lány megnyugodott, hogy szablyával a kezében megállt a fiúk előtt.
- Mi lesz már? Indulunk?
A teremből kilépve végigsétáltak a folyosón, és találtak egy lépcsőt, ami lefelé vezetett. Az ajtó, ami a lépcsőnél állt, zárva volt, és akárhogy rohantak neki, vagy feszítették, az ajtó csak állt a helyén, és nem mozdult.
- Hehe, hogy rohadj meg te ribanc, nyílj már ki, hogy rohadjon beléd a… a… rohadjon beléd! – Lisa belerúgott az ajtóba, és a földre ült. A dühtől remegett a keze, és úgy döntött, rágyújt. Egyetlenegy szál volt a zsebében, és ketté volt törve. Még ez is!
Így hát fogta magát, és visszasétált a terembe a cigijéért. A fiúk, mint pincsik követték, nem akarták, hogy baja essen, főleg egy ilyen ijesztő és veszélyes helyen, mint ez. Scott megtörölte a homlokát, sóhajtott egyet és Lisa után indult, Alan pedig halkan sétált mellette. Láthatóan zaklatott volt, és nem akarta már pesztrálni a lányt. Fáradt volt, fájt mindene és félt. Rettegett.
De Lisa nem könnyítette meg a dolgát. A teremben ráérősen rágyújtott, úgy gondolta, hogy őt aztán semmi nem bánthatja. A fiúk hozzá sem szóltak, hagyták, hogy azt tegye, amit csak akar, elvégre Lisa egy nő.
- Tudom, mit gondoltok. – fújta ki a füstöt a száján a lány, majd a cigit elnyomta egy padon. – Ne érdekeljelek titeket. Ki vagyok én nektek? Senki. Menjetek nyugodtan, én elleszek magamnak.
- Neked meg mi bajod van?! – Alan két oldalról megfogta Lisa arcát, hogy az a szemébe nézzen. A pillanat romantikus lett volna, ha nem egy ijesztő helyen vannak, borzalmas szörnyekkel és ki tudja még, mivel.
Alan folytatta.
- Nyugodj meg! Kijutunk, és ott még szükség van rád! Vegyél mély levegőt, és nyugodj meg! A rossznak hamarosan vége.
- Köszönöm – sóhajtott Lisa, és magához ölelte a fiút. Scott mélyet sóhajtott.
- Oké, elég a drámából. Mehetünk, jó?
- Scott… na ezért nem lesz neked soha barátnőd.

***

A szörnyek lementek a régi épület alagútjához, és vártak. Nem voltak teljesen gondolkodásképtelenek. A dédszüleik, talán, még emberek voltak, és áramot vezettek beléjük. Ez megmaradt a testükben, így, mikor a dédszüleik párosodtak, megszülettek a nagyszüleik. Ők már nem voltak teljesen emberiek, és a szívük nagyrészt az áram miatt dobogott. Addig folytatódott a családon belüli párosodás, míg megszülettek ezek a szörnyek. Mindegy, milyen szervük áll le, az áram miatt működnek a szerveik, míg a szívük le nem áll. Erre pedig rájöttek azok a gyerekek.
De most már túl sokan vannak.
Esélyük sincs 15 szörny ellen.

***

Lisa megint rágyújtott, miután megebédeltek, és elindultak ahhoz az ajtóhoz, amit a lépcső alján találtak. A lány nevetve fújta a füstöt, mikor nézte a fiúk bénázását, és néha a szablyáját forgatta. Hirtelen beindult a tűzjelző, és hangosan csipogni kezdett, mire Lisa kezéből kiesett a cigaretta. Hamar ömleni kezdett fentről a víz, és kinyílt az ajtó. Mögüle viszont rengeteg szörny jött elő. Alan és Lisa nekiálltak gyilkolni, Scott viszont nem találta el a szörny szívét. Rengetegen rohantak rá, és Alanék már csak a vért látták, és a fiú beleit, amit szerteszét dobáltak a szörnyek. Lerohantak a lépcsőn, a sok valami pedig követte őket. Az első ajtón beléptek, és magukra zárták azt.
Bent ragadtak egy raktárban…
És ketten maradtak.